Egy cím, amit végre nem a lakásomra írtam

„Megint a billentyűzeten alszik” – szólt át a párom a konyhából, és nem kellett odanéznem, hogy tudjam, kiről beszél. Mazsola, a cirmos, a bekapcsolt laptopom billentyűzetét tartja a lakás legjobb helyének, Bors, a fekete pedig a nyomtató tetején várja, hogy megmelegedjen. „Mert ott meleg van” – feleltem. „Akkor vegyél neki egy fűthető párnát” – jött a válasz, és ebben maradtunk.

Pedig van ebben logika. A macska testhőmérséklete magasabb a miénknél, 38 és 39 fok között van, és mivel az ősei sivatagi állatok voltak, a meleg felületeket ösztönösen keresi. Ezért alszik a radiátor melletti polcon, a napsütötte ablakpárkányon és a frissen kivett ruhák tetején. Mazsola egyszer egy teljes délutánt átaludt a mosógépből kiszedett, még langyos törölközőkön, és amikor felébresztettem, sértődötten átköltözött a laptopra. Az ilyen napokon félig rajzolok, félig macskát tologatok.

Azon a héten a macskák mellett egy papírügy is foglalkoztatott, amit a párom kérdései indítottak el.

Mi volt a gond? Tavaly ősszel úgy döntöttem, hogy az illusztrációs munkáimat cégként viszem tovább, és a Gross Office nevét ekkor még nem is hallottam. A párommal bérelt lakásban élünk, a főbérlőnk pedig udvariasan, de egyértelműen jelezte, hogy a lakást nem szeretné cégszékhelynek. A párom egy este megkérdezte: „És akkor hová írod a címet? A macskák nevére?” Nevettünk, de másnap reggel már a keresőt nyitottam meg.

Mit írtam be? Nagyjából azt, hogy hová jegyezzem be a cégemet, ha nem a lakásomra, nem túl szakszerűen. Az első találatok között volt egy oldal ezzel a címmel: Székhelyszolgáltatás 8.000 Ft/hó-tól NAV kompatibilis. Előtte fél órán át fórumokat olvastam, ahol mindenki mást mondott, és a végén több kérdésem lett, mint az elején. Erre a találatra kattintottam, és így ismertem meg a grossoffice.hu oldalát, ami sorra vett kérdésekre válaszolva írta le, amit tudni akartam. Bors közben a monitor mögül figyelte, ahogy egy cetlire jegyzetelek, és kétszer is megpróbálta lelökni a tollamat.

Mit kerestem pontosan? Nem irodát. A lakásban dolgozom, a macskák mellett, és ezen nem akartam változtatni. Olyan megoldás kellett, ahol a cégnek van hivatalos címe, de nekem nem kell minden héten beutaznom valahová. A gyakori kérdések között ott volt a válasz: a székhelyszolgáltatás igénybevétele után sem kell rendszeresen megjelennem a székhelyen, ahogy írják, ez náluk nem feltétel. Ezt a mondatot kétszer is elolvastam, aztán felolvastam a páromnak is.

Mi győzött meg végül? Két apróság. Az egyik, hogy a cégtáblát ők helyezik ki, a jogszabályoknak megfelelően és külön díj nélkül, nekem csavarhúzóval sehová nem kell mennem. A másik, hogy Szegeden lakom, és a szerződést nem kellett Budapesten aláírnom, mert a vidéki irodák között Szeged is szerepel. Egy csütörtök délelőtt mentem be, és ebédre már otthon voltam. Mazsola a laptopon várt, mintha semmi sem történt volna.

Mi maradt kérdés? Az árak, persze. Nem a legolcsóbb ajánlatot kerestem, hanem olyat, ahol érthető, mit kapok. A csomagok aszerint térnek el, hány hónapra szól a szerződés, kedvező árfekvésűek, és ami nekem a legtöbbet számított, az oldalon pontosan fel volt sorolva, mi tartozik a székhelyszolgáltatáshoz. A székhelyszolgáltatás igazi ára nálam nem az összeg volt, amit kifizettem, hanem az, hogy a főbérlőnkkel azóta is jóban vagyunk.

Mi változott azóta? Kevesebb dolog, mint gondoltam, és ez a jó benne. Ugyanabban a sarokban rajzolok, ugyanúgy tologatom Bors farkát a tolltartóról, csak a számláim fejlécén szerepel egy másik cím. A párom néha még viccelődik, hogy a macskák nevére is bejegyeztethettem volna a céget, de látom rajta, hogy ő is megnyugodott.

És mit mondanék annak, aki most ugyanott tart? Hogy ne a legrövidebb utat keresse, hanem azt, amit nem kell majd újra végigjárnia. Mazsola továbbra is a billentyűzeten alszik, Bors a nyomtatón, a Gross Office címe pedig ott van a számláimon. A meleg billentyűzet maradt a macskáké, a hivatalos ügyek pedig végre nem a nappaliban laknak.