A kolléganőm unatkozott, örökbefogadott két macskát

Kolléganőm régóta szeretett volna macskát, de az akkori barátja nem engedte, miután a szakítás útjára léptek, rögvest be is szerzett két macskát. Kis mentet cicák voltak, akikkel még jót is tett, hogy odafogadta magához, hiszen menhelyen éltek volna, vagy egyéb rossz történések estek meg volna velük. A két cica mintha testvérek lennének most már úgy élnek közösen. A cicák majdhogynem felforgatták az életét, hiszen most már hozzájuk kell igazodnia, hogy hazaérjen amikorra ők éhesek lesznek, és amikor utazna, komoly szervezések árán tudja a cicákat felügyelet alá tenni, hisz a családnak ilyenkor be kell segítenie számára. A macskák igazi kis terroristák a maga kedves értelmében, hiszen miden reggel 5 órakor ébresztik a kolléganőmet, hogy ők éhesek keljen fel és adjon reggelit számukra. A kolléganőm pedig megy és kiszolgálja őket.

Ezen hajnali órán talált az apukája számára egy nagyon hasznos központot. Az apja már régóta nagy harcban áll az alkohollal. Már tinédzser korában is voltak ebből adódóan veszekedés otthon az apja és az anyja között. De miután elköltözött nem vett erről a betegségről tudomást, azonban az apja állapota romlott az évek során.
Oly annyira, hogy már az anyja testi épsége és veszélyben volt, így hát választás elé állították az apját, hogy vagy elválnak a szülők és az apja elköltözik a családi házból, vagy megoldást próbálnak találni a fennálló helyzetre, úgy, hogy ő is belátja nincs más választás és szenvedélybetegséggel küzd. Szerencsére az apjának marad még némi esze, ezért belátta, hogy segítségre szorul, amit családi berkeken belül nem tudnak megoldani már, külső segítséget pedig el kell fogadnia, ha meg akarja tartani a családi egységet. Ezért a család végső összefogásban megtalálta azt a komplexumot, ahová be fog költözni, ahol szakemberek segítenek majd számára a gyógyulásban.

Ez a központ, amely teljesen úgy működik, mintha otthon lenne, talán azért, mert egy nagy kertes ház, jó levegőn, bensőséges hangulatban kialakítva.
Az interneten gyorsan időpontot is foglaltak egy személyes találkozóra, ahol állapotfelmérésen túl, még a családdal is elbeszélgettek. Ez egy kicsit drágább változat volt, hogy a család is részt tud venni a konzultáción, de a kolléganőm úgy gondolta, hogy egy átfogóbb kép tud kialakulni az apja állapotáról, hogy miért is lett alkoholista, vagy, hogy milyen erős családi összefogás áll mögötte, hogy ott van a közelebbi család. Ahogyan tájékozódtak a központról, tudomásukra jutott, hogy maga az alapítók is szenvedélybetegek voltak, majd gyógyultan megalapították ezt a remek intézmény, mely azóta sok száz páciensüknek segített a gyógyulásban. A házban mindvégig szakmai felügyelet alatt állnak a 28 nap alatt az ott lakók, akár vezetőség, akár a személyzet, akár petke zsolt addiktológus. Sok jót olvastak petke zsoltról, ezért örültek, hogy az ő vezetése alatt gyógyulhat az apja. Jó hogy napi 24 órás felügyelet mellett, külön programokat és még kirándulásokat is szerveznek.
Csodálatos központnak ígérkezik és nagy reményekkel telve vágnak neki kolléganőm és az apja is ennek az előttük álló 28 napnak, hogy végleg a remek szakmai segítséggel, melyet petke zsolt és a vezetőség fog nyújtani. Biztosra veszik, hogy minden úgy fog sikerülni, ahogy tervezték és az apja végre normális életet tud élni. Ezért bele is vágtak, és elindultak az úton.