Én egy igazán elhivatott állatbarát ember vagyok. Amióta az eszemet tudom, mindig volt valamilyen háziállatom, otthon falun általában kutyus és cica is, néha akár több is, hiszen rendszeresen befogadtuk a környékbeli kóbor állatokat. Aztán Budapestre költöztem az egyetem miatt, miután leérettségiztem, és mivel itt kollégiumban laktam főleg, nem nagyon tarthattam háziállatot. Elmondhatatlanul hiányzott nekem, hiszen megszoktam, hogy szőrös kis barátaim mindig ott vannak velem.
Az egyetemi évek így nehezen teltek ebből a szempontból, viszonylag sokat is jártam haza, hogy találkozzak otthon az állataimmal. A mesterképzés alatt kiköltöztem ugyan albérletbe, de sajnos nagyon nehezen lehetett olyat találni, amely állatbarát – ami szerintem felháborító −, így le kellett mondanom arról, hogy állatot tartsak akkor is. Persze valamilyen szempontból meg tudom ezt érteni, hiszen az állatok néha hajlamosak tudnak lenni arra, hogy a berendezést vagy akár a padlót, falat rongálják, tönkre tegyék. Egyszer bepróbálkoztam egyik albérlőmnél a kérdéssel, hogy mi lenne, ha hoznék egy cicát, de azt mondta, hogy nem szeretné, mivel a bútorokat még a nagyszüleitől örökölte, hatalmas eszmei értékük van még a polcoknak is, és fél, hogy cica szétkarmolná. Természetesen ezt el tudtam fogadni mint indokot.
Mindenesetre alig vártam, hogy végre valamilyen formában lakáshoz jussak. Sajnos, mire munkába álltam, már eléggé a mai helyzetre emlékeztettek az ingatlanpiacon jelenlévő lakásárak, így még ez is váratott magára. Azonban két év alatt sikerült viszonylag sokat spórolnom, a szüleim is segítettek, és végül még egy kis hitellel megtoldottam az anyagi keretem, így sikerült lakást vásárolnom magamnak a belvárosban.
Boldog lakástulajdonosként természetesen szinte azonnal mentem is a legközelebbi menhelyre, hogy befogadjak egy cicát. Ezen a ponton még nem volt teljesen berendezve a lakás, ezért jó előre gondolkodva úgy voltam vele, hogy akkor a legtöbb berendezési tárgyból olyat próbálok venni, ami cicabiztos.
Számomra egyébként a legbosszantóbb dolog a cicákban az szokott lenni, hogy ha felmásznak valahová, akkor hajlamosak arra, hogy leverjenek mindent. A másik nagy hobbim, hogy szeretek apró kis dolgokat gyűjteni, és az otthoni cicáimmal például folyamatosan ment a harc, hogy ne verjék le ezeket a dolgokat a polcokról.
Szóval úgy alakult, hogy számomra a polc volt az egyik legalapvetőbb bútor, amit cicabiztosra akartam. Mert például a másik nagy ellensége a kanapé, de egy kanapét meg lehet védeni egy ágytakaróval, és ha azt szétkarmolja, párezer forintból gond nélkül kicseréli az ember. Viszont a polcot ilyen szempontból nehezebb, főleg, hogy általában nem is magát a polcot fogja tönkre tenni az állat (bár ugye a fából készült polcon ugyanúgy megmaradhat a karomnyom), hanem leveri, azt ami rajta van. Nyilván ezt úgy is meg lehet oldani, hogy az ember nem pakol apró, leverhető dolgokat a polcra, de nálam ez sajnos nem volt opció, mivel nem akartam az apró kis értéktárgyaimról lemondani. A másik lehetőség, ha az ember nem engedi be a cicát abba a szobába, ahol a polc van, de mivel ez általában a nappali – mert a kamrában ugye értelemszerűen működik, oda egyébként se járhat be a cica −, ez is valamennyire nehezen kivitelezhető. Vannak helyek, ahová értelemszerűen nem mehet a cica, nálam ez általában a konyha szokott lenni, annak is kifejezetten az a része, ahol főzni szoktam. De azt azért mégsem lehet megcsinálni, hogy az élettér nagy részéből kizárjuk azt a szegény állatot.
Szóval strapabíró polcot kellett keresni.
Na én az ilyesmiben nem vagyok kifejezetten jó. Abszolút nem értek úgy alapjáraton a bútorokhoz vagy a lakberendezéshez. Szerencsémre az egyik nagyon jó barátnőm belsőépítész és lakberendező szakon végzett az egyetemen, így az ő segítségét kértem. Meg egyébként is felkerestem volna, hogy segítsen ízlésesen berendezni a házam. Az én ízlésem sajnos túl eklektikus ahhoz, hogy egy ilyen nívójú dolgot rám lehetne bízni. De Andi persze szívesen vállalta, hogy segít nekem, szóval egy kávé mellett össze is ültünk megbeszélni a dolgokat.
Nagyokat bólogatott, miközben meséltem, és megjegyezte a végén, hogy a macskás és polcos problémámra szerinte a megoldás a salgó polc lehetne. Mondanom sem kell, hogy erre azért pislogtam értetlenül egy keveset. Említettem, hogy nem nagyon értek a témakörhöz, nos, annyira nem értek hozzá, hogy egész addig a pillanatig nem is hallottam a salgó polcról. Kértem is az Andit, hogy világosítson fel. Andi nevetett, ami tök érthető, mert mint utólag ezt ugye megtudtam, elég alapvető dolog ez a bizonyos salgó polc. Keresett néhány fotót nekem az interneten, hogy nagyjából be tudjam azonosítani, miről is van szó.
Én sose képzeltem volna, hogy fémpolcaim lesznek, valahogy az olyan… nem is tudom, igénytelennek tűnik. De az Andi megint nevetve felvilágosított, hogy egyébként, ha jól válogatod össze a bútoraid, akkor marha jól tud kinézni az is. És igaza volt, a fémpolcnak tényleg megvan az az előnye, hogy a cica egészen biztosan nem tud felmászni rá. Tehát mindenképp adni akartam az elképzelésnek egy esélyt.
Andi készített néhány tervet, hogy hogyan tudná elképzelni a lakást, és még valami számítógépes programmal le is szimulálta. Készített két-három verziót is, salgó polccal, meg hagyományos fával, hogy nagyjából el tudjam képzelni, milyen lenne a különbség. Bevallom, nagyon egyedinek éreztem a salgó polcos változatokat, mert nagyon letisztult, modern hatást keltett úgy a lakás, és tőlem ez a fajta stílus sosem állt távol.
Ennek fényében tulajdonképpen már nem is volt más hátra, mint megvásárolni a bútorokat. Na most a salgó polccal voltam kicsit problémában, fogalmam sem volt, hol lehet ilyet vásárolni. Andi szerencsére ismert egy vállalkozást, a Rackinglog Kft-t. A weboldaluk linkelte be, egy nagyon szuper, átlátható kis oldaluk van, tulajdonképpen alig kellett kettőt kattintanom, hogy bővebb információkat kapjak arról, hogyan tudok salgó polcot venni tőlük. Ami nagyon tetszett, hogy a szolgáltatásaik között szerepel az is, hogy kijönnek a helyszínre és felmérik a terepet, meg segítenek személyre szabni a dolgokat. Természetesen ezt igénybe is vettem. Egy nagyon kedves kollegájukkal beszéltem meg, hogy tulajdonképpen mit is szeretnek, aki nagyon segítőkészen állt a dolgokhoz. Átbeszéltük, hogy nagyjából mit és mennyit szeretnék ezeken a polcokon tárolni, beállítottuk a mélységét és a magasságát is. Meg is tetszett annyira a gondolat, hogy a kamrába is ilyen polcokat vettem végül.
Nagy segítség volt Andi is, főleg, hogy segített kitalálni a megoldást, meg hogy megmutatta a Rackinglog Kft-t, akik végül leszállították nekem a kért polcokat. Rövid idő alatt le is folyt az egész berendezés, így a lakásvásárlás után két héttel már be is költözhettünk Micivel, az új cicusommal a lakásba. A salgó polc tényleg tök jól működik, a macska nem is nagyon próbálkozik azzal, hogy rámásszon. Azóta már azt tervezgetem, hogy ideje a második cicának is megérkeznie, nehogy Micike unatkozzon egyedül, míg nem vagyok otthon.